Bencze László
festő- és grafikusművész,
(Székesfehérvár, 1907. január 28. - Budapest, 1992. február 14.)

1925-1928: Iparművészeti Iskola; 1928-1930: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Benkhard Ágost. 1938: a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjának díja; 1952: Kossuth-díj; 1954: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állami kitüntetése; 1955: a Munka Érdemrend arany fokozata. 1930-ban abbahagyta tanulmányait, Dudaron telepedett le, ahol 1934-ig dolgozott. 1939-ig Szadán, Dudaron, Budapesten, 1939-1945 között Füleken élt. Itt az Iparmuvek Rt. gyárában fajátéktervező és üzemvezető volt. 1945-től Budapesten, 1967-től Csopakon és a fővárosban élt és alkotott. 1948-tól 1957-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. Kritikái, elméleti írásai is megjelentek különböző napilapokban, folyóiratokban. Kötete: Frans Hals, Budapest, 1963. Figurális műveket alkotott. Festett táj- és városképeket, de fő témája a magánnyal küzdő, ebből kitörni vágyó ember volt. Jellegzetesek könyöklő nőalakjai, töprengő figurái, önarcképei. Az 1930-1940-es években alkotott műveire a szociális érzékenység, a periférián élők ábrázolása jellemző. Festményei színvilága, az expresszív festésmód Van Gogh hatását mutatják. Ekkor készült rajzai a háború és a gyár témakörében születtek, a falusi, városi szegények életét örökítették meg. A 40-es évek második felében festett képek sötét színvilágúak, monumentális hatásúak, festésmódjuk hasonló a korábbi művekhez. Az ábrázolt alakok tömbszerűek, súlyos formákból épülnek. Az 1950-es évek elején oldottabb festésű, szocialista realista, idilli zsánerképeket alkotott. Az 1960-as évek elején visszatért a 40-es évek végén született festmények stílusához. A 70-es évektől a konstruktív képszerkesztés, a tér és a tömeg kapcsolata foglalkoztatta. Alkotásait mozaikra emlékeztető festésmód, a kontúrok és a szerkezeti elemek hangsúlyozása jellemezte.

Vásárban
technika: vegyes technika-karton, kép mérete: 30x50

Gereblyés László
költő, műfordító
(Csákberény, 1904. márc. 30. – Balatonfüred, 1968. okt. 18.)

FeIsőkereskedelmi isk.-i érettségit tett Székesfehérvárott (1922).
1923–1932 között a bp.-i Magy. Ált. Takarékpénztárban volt tisztviselő.
Az illegális KMP-nek 1924-től tagja. 1929–1930-ban szerkesztette a Forrás c. folyóiratot. 1932-ben elbocsátották, rendőri felügyelet alá került, textilmunkásként dolgozott. 1938-ban Párizsba ment, 1940-ben beállt a francia hadseregbe, majd német fogságba esett. A felszabadulás után a Szabadság c. lap munkatársa, később a Nagyvilág szerkesztője. 1959–1962 között a párizsi Magyar Intézet igazgatója, majd ismét a Nagyvilág szerkesztője és a magyar Pen Club főtitkára. József Attila-díjat kapott 1956-ban és 1967-ben.

Művei: Testvéreim (v.) Bp. 1925. – Nehogy engedj. (v.) Bp. 1937. – Egyenes út. (v.) Bp. 1951. – Így volt. Riportok. Bp. 1959. – Még tovább. (v.) Bp. 1964. – Bolond Istók. (v.) Bp. 1969. – Ezerarcú világ. (Műfordítások.) Bp. 1971.

Kuczka Péter
költő-író
(Székesfehérvár, 1923. március 1. – 1999. december 8.)

Kuczka Péter 1923. március 1-jén született Székesfehérváron. 1941-ben érettségizett, 1945-ben gazdasági szaktanári képesítést szerzett. 1941–1948 között különböző vállalatok tisztviselőjeként, könyvelőjeként dolgozott. 1945-től író, újságíró, szerkesztő. Első verseskötete 1949-ben jelent meg, amelyért Baumgarten-díjat kapott. 1945–1956 között szakszervezeti és pártfunkciókat töltött be, egy ideig az Írószövetség titkára volt. Munkatársa volt az Irodalmi Újságnak. 1953 nyarán, Nagy Imre reformprogramjának közzététele után több írótársával ő is vidékre utazott a párt felhívására, hogy tapasztalatokat gyűjtsön az előző években elkövetett politikai hibák következményeiről. Útjának eredménye a Nyírségi napló című költeménye, amelyben megrázó képet rajzolt a parasztság elnyomorodásáról, kiszolgáltatottságáról. Bár írását túlzottan pesszimista hangvétele miatt támadások érték, az író 1954-ben Kossuth-díjat kapott. A kommunista reformellenzék mérsékeltebb szárnyához tartozott. 1955 tavaszától új irodalmi folyóirat megindítását kezdeményezte: az Életképek főszerkesztője lett. A folyóirat első számának megjelenését a forradalom kitörése akadályozta meg. 1956. október 22-én este le akarta beszélni a fiatalokat a másnapra tervezett tüntetésről, 23-án csatlakozott ahhoz az írószövetségi küldöttséghez, mely a kormánytól a tüntetés engedélyezését kérte. Tagja lett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának, s a szervezet képviseletében kezdeményezte a Hazafias Népfront Belgrád rakparti épületében a Nemzeti Bizottság megalakítását, amely napokkal később az Országos Nemzeti Bizottság nevet vette fel. Tervük az volt, hogy az 1945 utáni helyi politikai szerveződések mintájára kiépítik a nemzeti bizottságok hálózatát. Az Életképek szerkesztőségében többek között az ő részvételével készítették elő a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának november 21-i megalakulását. A Hírlapkiadó Vállalat december 30-án felfüggesztette az Életképek megjelenési engedélyét, Kuczka Péternek és a többi munkatársnak pedig felmondott. Az irodalmi életbe nem engedték visszatérni. A Kádár-korszakban nem jelent meg verseskötete. 1958-tól a Képcsarnok Vállalat, 1968-tól az Országos Idegenforgalmi Tanács alkalmazásában állt. 1976-tól a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. A hetvenes évek elejétől a tudományos-fantasztikus irodalom hazai meghonosítója lett. Szerkesztette a Galaktika című folyóiratot, a Kozmosz fantasztikus könyveket és más sorozatokat.

Miklós Tamás

Az AIDA32 és az EVEREST nevű számítógépes diagnosztikai programok fejlesztője.

A nemzetközi sikert elért programozó többek közt a szoftverkészítés és az álláskeresés nehézségeiről, a hazai informatikai oktatásról, s a közeljövő technológiai trendjeiről beszélgetett az ORIGO internetes portál vendégszobájában.

http://www.origo.hu/vendegszoba/techbazis/20041109miklos.html

Tóth Balázs
válogatott labdarúgó

Jelenleg a Puskás FC labdarúgója.

dr. Gálicz Tibor
c. főiskolai docens

Gálicz Tibor 1936-ban Csákváron született. Az általános (elemi) iskolát szülőfalujában, illetve Székesfehérváron végezte. A Hunyadi Mátyás Közgazdasági Technikumban érettségizett 1954-ben. Ebben az évben az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen könyvvitelből 2., gazdasági matematikából 5. helyezést ért el. A budapesti közgazdasági egyetem pénzügy szakán diplomázott 1958-ban.

Munkahelyei:

1961-ben egyetemi doktori címet, 1967-ben okleveles könyvvizsgálói képesítést, 1989-ben adótanácsadói oklevelet szerzett.

1958-1990 között a Fejér Megyei Tanács Pénzügyi Osztályán dolgozott csoportvezetőként, osztályvezető helyettesként, osztályvezetőként.

1991-1996 között a Pénzügyminisztérium Oktató és Kiadó Vállalatánál 3 megyés kirendeltség igazgatója volt.

1996-2008 között a Kodolányi János Főiskolán a gazdálkodási szak alapításának kezdeményezője, az akkreditációs kérelem készítője, a Gazdálkodástan Tanszék első vezetője volt, majd tudományos tanácsadójaként dolgozott.

Publikációi:

Mintegy ötven tanulmány szerzője pénzügyi, számviteli, gazdálkodási témakörben.

Az MTA veszprémi akadémiai bizottság éves pályázatain három alkalommal díjazott tanulmányt készített.

Két főiskolai jegyzet megírása (Vállalkozások gazdálkodása, Vállalkozásfinanszírozás)

Közéleti tevékenysége:

A Közalkalmazottak Szakszervezete Fejér megyei Bizottságának elnöke 1980-1990.

A Fejér megyei Sakkszövetség elnöke 1976-1985.

A Lánczos-Szekfű Művészeti és Tudományos Alapítvány kuratóriumi tagság (alapítástól jelenleg is).

Kapott elismerések:

Állami és pénzügyminiszteri kitüntetések (nyolc alkalommal),

Székesfehérvárért, valamint Székesfehérvár Felsőoktatásáért Emlékérem.

Összességében ötven éven keresztül dolgozott a gazdasági életben, és ugyanennyi ideig hódolhatott legkedvesebb hobbijának, a szervezett keretekben történő oktatásnak.